
És egy történet életre kell...
És egy történet életre kel...
Az egész 2001-ben kezdődött... És ki hitte volna, hogy a játékos karakter tervezés egy 950 oldalas fantasy regénnyé növi ki magát...?
Szereplőket tervezni, kitalálni a stílusukat, megálmodni az életüket, a kalandjaikat, nagyon szórakoztató menekülési útvonalnak bizonyult. Ezekben a kreatív órákban nem kellett a valóságban léteznem és gondolkoznom. Először csak pár rövid történet alakult ki, amikhez gondosan megtervezett ruhájú és frizurájú emberkék társultak, ezek a szereplők és történetek pedig csak gyűltek és gyűltek az évek során.
Nem sokkal ezután megírtam a könyv befejező részét. Még azt sem tudtam, honnét indulnak, de a fináléról nagyon határozott elképzeléseim voltak, ami azóta persze sokat változott, de az alapkoncepció megmaradt. Ezután évek teltek még el, mire úgy határoztam, elkezdem megírni a történetet elejétől a végéig.
2006-ban ültem le végül, hogy elkezdjem ezt a nagy kalandot, ami aztán életem egy hosszú időszakán végigkísért. A szereplők a barátaimmá váltak, bajtársaimmá, a történet pedig a mindennapjaim részéve. Az írás során sokszor úgy éreztem, hogy a történetet nem is én írom; valójában a szereplők alakítják. Együtt sírtam és örültem velük, együtt döbbentünk meg a fordulatokon, együtt erősödtünk - ők az ő tapasztalataik, én a sajátjaim által.
2015-ben befejezni a történetet nagyon különös érzés volt. Boldog voltam, hogy elkészült a "nagy mű", ami rengeteg tervezést, munkát és érzelmet igényelt, ugyanakkor ürességet is éreztem. Lezárult az életemnek egy fontos, 14 éves szakasza, és szembesültem azzal, hogy a könyvem szereplői már nem lesznek ugyanúgy társaim a mindennapokban, mint eddig. Ugyanakkor azt is tudtam, hogy bár megváltoznak a dolgok, az egész talán még csak most kezdődik el...